Szükségem volt egy könyvjelzőre, és gondoltam, ez jó kis gyors sikerélmény lesz, ráadásul kipróbálhatom azt a Barbaral-fonalat, amelyik a leginkább izgatja a fantáziámat: a Choco-Mint fantázianevűt. Nos, nem lett épp gyors sikerélmény, mert közben még dolgoztam mindenfélén, de tegnap elhatároztam magam és befejeztem. Mert tényleg nagyon kellett már egy könyvjelző.
Nagyon érdekes, hogy ezzel a fajta fonallal nem lehet hűbelebalázs módjára dolgozni, hanem szépen szimmetrikusan kell vele varrni, különben ronda lesz a minta. Láttam már nagyon elrontott hímzéseket színváltós fonallal, úgy gondolom, azon múlt, hogy vagy rossz mintába kezdett vele az illető, vagy pedig nem figyelt a szimmetriára (esetleg mindkettő). Úgy látom, hogy nagy, egybefüggő területeket nem szép ilyennel kihímezni, inkább keskenyebb mintákat.
Azért van, amit én se csináltam a legokosabban: olyan mintát választottam a Tiszavidéki keresztszemes hímzésmintákból, aminek van teteje meg alja, ami könyvjelzőnél nem a legszerencsésebb, de üsse kavics, családban marad. És persze a fonal is nagyon tetszetős!
Egyébként most teljes gőzerővel egy csudálatos meglepetésen dolgozom, ami szerintem annyira szép lesz, hogy lehet, oda sem adom, mert egyszerűen lélegzetelállítóan gyönyörű, és ezzel most nem magamat dicsérem, hanem magyar mintakincsünket és Barbaral fonalait, amelyekkel dolgozom… Na de ez még egy darabig hétpecsétes titok lesz, hiszen ajándékról van szó! Nagyon nehéz, hogy nem mutathatok fázisképet, de ki kell bírnom a Szent Cél érdekében.
