Ír virágok

Egy kis kihagyás után a kötéssel kezdtem visszatalálni a kézimunkához, készülget a lila pulóverem. De aztán fogtam, és elvarrtam a három ír csipke motívumot, amit még a régi házban készítettem. Szeretnék egy főkötőt csinálni. Ennek apropóján tanulok meg ír csipkét készíteni, hogy utána végre nekieshessek a csetnekinek is.

Laura segített, azt mondta, túl szorosra húztam a vadrózsa (legnagyobb minta) betétszálát, ezért nem egyenletes. Amúgy meg minden tőle jön most ebből a projectből. Neki hála ismertem meg az ír csipkét (az ő munkáit ld. itt) és Szomaházy Istvánt is, akinek a könyvén fotóztam a motívumokat. A csecsemőnek minden vicc új... Ja, és persze ő már csetnekit is csinált. :-) Amúgy a kis virágot kifordítva sikerült elkészítenem, a lóherét pedig nagyon utáltam munka közben. Ez van, ilyenek a kezdetek.

A minta amúgy Christening Bonnet to Irish Crochet néven fut és a Piecework magazin 2014. május-júniusi számában található meg. Máire Treanor tervezte.

UFO-k márpedig vannak

Mégpedig egy kézimunkázó életében általában nem is kevesen. Így nevezik angolul a befejezetlen dolgokat (az unfinished objects rövidítése). Ez nálam sincs másképp. Most viszont pánikszerűen tört rám, hogy be akarok fejezni lehetőleg minél több félkész dolgot. 

Elsőként Véronique Enginger Études botaniques-sorozatából a Pavots (Pipacsok) nevűt fejeztem be. Még 2015-ben kezdtem el hímezni. Kb. az egyharmada volt kész. De rohamléptekben befejeztem, és már be is kereteztettem. Majd akkor mutatok róla teljesebb képet, ha felkerült a falra.

Ez után a Netherfield Evening Bagnek estem neki Scheepjes Catonából, amit még decemberben kezdtem el. A képen az első oldal látható rögtön azután, hogy lekerült a tűről. Igen, elszúrtam valahol, mert a szájánál elcsúsztak a függőleges lustakötéses részek, de másodjára már sikerült. Azóta a másik oldalt hibamentesen megkötöttem, már csak blokkolni kell, aztán összevarrni, majd kibélelni. De ezt pihentetem, mert nem tudok sajnos varrni, úgyhogy a Mamámat szoktam megkérni ilyesmire. Úgy döntöttem, addig bőven ráér a blokkolás és az összevarrás. Épp elég nyugalom, hogy megkötöttem, hiszen ez volt vele számomra az igazi munka. Eddig csipkét még sosem kötöttem a Sweetheart Bag száját leszámítva, amit kétszer el is szúrtam. (Ugyanis azóta megkötöttem még egyszer egy barátnőmnek, csak sajnos arról nincs kép. Pedig sokkal szebb lett, mint elsőre.)

Miután ezekkel kész lettem, a Tanner Tímea-féle TulipSAL került sorra. Ezt még 2014-ben kezdtem el.

Igazából csak annyi gond van vele, hogy a szürkésbarna fonal elfogyott, és nincs meg a címkéje, meg a zöldé is eltűnt, de abból szerintem van elég fonal. Úgyhogy majd a szürkésbarna fonalat meg kell keresnem, melyik lehet. Sajnos még a márkája se biztos, vagy Anchor, vagy Puppets... De talán az anyukámnál lesz, neki rengeteg fonala van, vagy ha nem, hát akkor irány a kézimunkabolt, aztán csak megtalálom a megfelelő színt.

{forrás}

Ha a mintakendő kész, akkor már csak két félkész dolog lesz hátra, de azok még annál is régebbről. Úgy kb. tíz éve megkaptam Alphonse Mucha Napszakok-sorozatát előfestett tűgobelinben. Balról a harmadikat már rég elkészítettem, ezen kívül a másodikba és az utolsóba böktem bele. Az első érintetlen. Ezeket is meg szeretném csinálni, és majd kirakni az új házban. (Muchától amúgy már hímeztem, ld. itt.)

Mindeközben pedig elkezdtem kötni egy kardigánt. Tulajdonképpen beteljesítem ezzel azt, amiért annak idején elhatároztam, hogy megtanulok kötni. A Drops Nordic Summer Cardigan nevű mintájának álltam neki Kacskaringó Malomból. Lila lesz egy kis feketével. Ha sikerül, az nagy áttörés lesz, az első kötött ruhadarabom. Utána, úgy érzem, legfeljebb csak az időhiány akadályozhatja meg, hogy telekössem a szekrényemet. Főleg, ha majd beszerzem az A Stitch in Time című csodás könyvet. Talán nem meglepő, de odavagyok ezekért a vintage mintákért!

Kokárdák

Hihetetlen, hogy több, mint két hónap kellett, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Szóval készítettem két kokárdát. Éjfélkor. Mivel 14-én este jöttem rá, hogy nincsenek meg a kokárdáink. Pedig legalább egy biztosan van valahol. Valahol...

Úgyhogy őrült google-zás, nem alvás, eszeveszett horgolás következett. Ez a két kokárda lett az eredménye. A nagy plecsni viccesen néz ki, tudom, de a másik egész pofás lett. Csak azt már nem volt lelki energiám mégegyszer elkészíteni, mert másra se tudtam gondolni, minthogy bele akarok zuhanni az ágyba végre. Mindenesetre kicsit úgy érezhettem magam, mint egy XXI. századi Szendrey Júlia. Bár szerencsére sokkal normálisabb férjem van. (Bocsi, Petőfi. A verseidet azért szeretem :-)) )

A kicsi kokárda 1,5 mm-s tűvel készült Puppets Perlé fonalból. A nagy Drops Paris fonalból és ha jól rémlik, 4 mm-s tűvel. A minta innen van. Amúgy kaptam a férjemtől azóta jópár méret Tulip Etimo Rose tűt (itt írtam róluk), és odavagyok. Meg vissza. Megérte beruházni rájuk. :-)

Amúgy hogy kicsit izgalomba hozzalak titeket, annyit elárulok, hogy sebtiben befejeztem egy hímzésemet, amit még 2015-ben kezdtem, és most épp a keretezőnél pihen, 25-én mehetek érte. A másik pedig, hogy hamarosan kész lesz a Netherfield Evening Bag. Szóval a blog kicsit feltámad majd a hamvaiból az elkövetkezőkben, legalábbis két bejegyzés erejéig biztosan! Már a kisebbik fiam is elért arra a fejlettségi szintre, hogy lehet tőle kézimunkázni, úgyhogy végre megint tudok napi 1,5-2 órát ilyen úri huncutságokkal tölteni.

Így vásárolok japán kézimunkakönyvet

Aki olvassa a blogomat, az tudja, hogy finoman szólva is odáig vagyok a japán horgolós könyvekért. Amit pedig megtehetek annak ellenére, hogy nem tudok japánul, hiszen a minden minta ilyen remekül olvasható rajzokon alapul. De felmerülhet a kérdés, hogy jutok én hozzá ezekhez? És te hogy juthatsz hozzájuk?

Hát Hong Kongból! :-) Az Etsyn ugyanis van valaki, aki árulja őket (CollcectingLife), és szerintem nem vészes sem az áruk, sem pedig a postaköltség. És hiába van messze, két héten belül ideér.

Na jó, de hogy döntsed el, melyik kiadványt vegyed meg? Sajnos csak úgy tudod, hogy vásárlás előtt illegális utakon beszerzed/belenézel, pl. az issuu.com-ra fel van töltve a legtöbb könyv.

Ígérem, hogy lesz majd kézimunkás bejegyzés is, hiszen dolgozom valamin, mégpedig a Netherfield Evening Bag nevű kis szütyőn a Jane Austen Knits 2012 őszi számából. Itt van róla egy kép babakorából, most már sokkal előrébb járok, majdnem kész az egyik oldal. (Kétszer kell megkötni ugyanazt.)

Amúgy az Üvöltö szeleket nem ajánlom, szerintem borzasztó. Ennyi gyűlölet és szenvedés egy könyvben... azért végigolvastam, mert érdekelt a vége, de soha-soha többé! Ha Yorkshire, akkor inkább Dr. Herriottal járom a tanyákat. :-)