UFO-k márpedig vannak

Mégpedig egy kézimunkázó életében általában nem is kevesen. Így nevezik angolul a befejezetlen dolgokat (az unfinished objects rövidítése). Ez nálam sincs másképp. Most viszont pánikszerűen tört rám, hogy be akarok fejezni lehetőleg minél több félkész dolgot. 

Elsőként Véronique Enginger Études botaniques-sorozatából a Pavots (Pipacsok) nevűt fejeztem be. Még 2015-ben kezdtem el hímezni. Kb. az egyharmada volt kész. De rohamléptekben befejeztem, és már be is kereteztettem. Majd akkor mutatok róla teljesebb képet, ha felkerült a falra.

Ez után a Netherfield Evening Bagnek estem neki Scheepjes Catonából, amit még decemberben kezdtem el. A képen az első oldal látható rögtön azután, hogy lekerült a tűről. Igen, elszúrtam valahol, mert a szájánál elcsúsztak a függőleges lustakötéses részek, de másodjára már sikerült. Azóta a másik oldalt hibamentesen megkötöttem, már csak blokkolni kell, aztán összevarrni, majd kibélelni. De ezt pihentetem, mert nem tudok sajnos varrni, úgyhogy a Mamámat szoktam megkérni ilyesmire. Úgy döntöttem, addig bőven ráér a blokkolás és az összevarrás. Épp elég nyugalom, hogy megkötöttem, hiszen ez volt vele számomra az igazi munka. Eddig csipkét még sosem kötöttem a Sweetheart Bag száját leszámítva, amit kétszer el is szúrtam. (Ugyanis azóta megkötöttem még egyszer egy barátnőmnek, csak sajnos arról nincs kép. Pedig sokkal szebb lett, mint elsőre.)

Miután ezekkel kész lettem, a Tanner Tímea-féle TulipSAL került sorra. Ezt még 2014-ben kezdtem el.

Igazából csak annyi gond van vele, hogy a szürkésbarna fonal elfogyott, és nincs meg a címkéje, meg a zöldé is eltűnt, de abból szerintem van elég fonal. Úgyhogy majd a szürkésbarna fonalat meg kell keresnem, melyik lehet. Sajnos még a márkája se biztos, vagy Anchor, vagy Puppets... De talán az anyukámnál lesz, neki rengeteg fonala van, vagy ha nem, hát akkor irány a kézimunkabolt, aztán csak megtalálom a megfelelő színt.

{forrás}

Ha a mintakendő kész, akkor már csak két félkész dolog lesz hátra, de azok még annál is régebbről. Úgy kb. tíz éve megkaptam Alphonse Mucha Napszakok-sorozatát előfestett tűgobelinben. Balról a harmadikat már rég elkészítettem, ezen kívül a másodikba és az utolsóba böktem bele. Az első érintetlen. Ezeket is meg szeretném csinálni, és majd kirakni az új házban. (Muchától amúgy már hímeztem, ld. itt.)

Mindeközben pedig elkezdtem kötni egy kardigánt. Tulajdonképpen beteljesítem ezzel azt, amiért annak idején elhatároztam, hogy megtanulok kötni. A Drops Nordic Summer Cardigan nevű mintájának álltam neki Kacskaringó Malomból. Lila lesz egy kis feketével. Ha sikerül, az nagy áttörés lesz, az első kötött ruhadarabom. Utána, úgy érzem, legfeljebb csak az időhiány akadályozhatja meg, hogy telekössem a szekrényemet. Főleg, ha majd beszerzem az A Stitch in Time című csodás könyvet. Talán nem meglepő, de odavagyok ezekért a vintage mintákért!