2018. június 3., vasárnap

UFO-k márpedig vannak

Mégpedig egy kézimunkázó életében általában nem is kevesen. Így nevezik angolul a befejezetlen dolgokat (az unfinished objects rövidítése). Ez nálam sincs másképp. Most viszont, hogy közeleg a költözés, pánikszerűen tört rám, hogy be akarok fejezni lehetőleg minél több félkész dolgot. Főleg azért, hogy frissen fel is lehessen őket tenni a falra, hiszen egy kivételével hímzésekről van szó.

Bár őszintén szólva azt már egyre kevésbé érzem, hogy annyira sietnem kéne, mert minél közelebb kerülünk a várva várt költözéshez, annál lassabban megy az idő. Komolyan mondom, az építkezés eddigi kilenc hónapja gyorsabban elment, mint ez az utolsó két hét, amelyben járunk. Érdekes dolog az időérzék. De egyszer majd csak eljön az is, hogy onnan írjak új bejegyzést!


Elsőként Véronique Enginger Études botaniques-sorozatából a Pavots (Pipacsok) nevűt fejeztem be. Még 2015-ben kezdtem el hímezni. Kb. az egyharmada volt kész. De rohamléptekben befejeztem, és már be is kereteztettem. Majd akkor mutatok róla teljesebb képet, ha felkerült a falra.


Ez után a Netherfield Evening Bagnek estem neki Scheepjes Catonából, amit még decemberben kezdtem el. A képen az első oldal látható rögtön azután, hogy lekerült a tűről. Igen, elszúrtam valahol, mert a szájánál elcsúsztak a függőleges lustakötéses részek, de másodjára már sikerült. Azóta a másik oldalt hibamentesen megkötöttem, már csak blokkolni kell, aztán összevarrni, majd kibélelni. De ezt pihentetem, mert nem tudok sajnos varrni, úgyhogy a Mamámat szoktam megkérni ilyesmire. Úgy döntöttem, addig bőven ráér a blokkolás és az összevarrás. Épp elég nyugalom, hogy megkötöttem, hiszen ez volt vele számomra az igazi munka. Eddig csipkét még sosem kötöttem a Sweetheart Bag száját leszámítva, amit kétszer el is szúrtam. (Ugyanis azóta megkötöttem még egyszer egy barátnőmnek, csak sajnos arról nincs kép. Pedig sokkal szebb lett, mint elsőre.)


Miután ezekkel kész lettem, a Tanner Tímea-féle TulipSAL került sorra. Ezt még 2014-ben kezdtem el. Furcsa belegondolni, hogy az itteni konyhánkba szántam, úgy válogattam össze a színeket, most pedig addigra lesz kész, hogy egy másik helyen tudom majd kirakni.

Igazából csak annyi gond van vele, hogy a szürkésbarna fonal elfogyott, és nincs meg a címkéje, meg a zöldé is eltűnt, de abból szerintem van elég fonal. Úgyhogy majd a szürkésbarna fonalat meg kell keresnem, melyik lehet. Sajnos még a márkája se biztos, vagy Anchor, vagy Puppets... De talán az anyukámnál lesz, neki rengeteg fonala van, vagy ha nem, hát akkor irány a kézimunkabolt, aztán csak megtalálom a megfelelő színt.

Ha a mintakendő kész, akkor már csak két félkész dolog lesz hátra, de azok még annál is régebbről. Úgy kb. tíz éve megkaptam Alphonse Mucha Napszakok-sorozatát előfestett tűgobelinben. Balról a harmadikat már rég elkészítettem, ezen kívül a másodikba és az utolsóba böktem bele. Az első érintetlen. Ezeket is meg szeretném csinálni, és majd kirakni az új házban. (Muchától amúgy már hímeztem, ld. itt.)


Mindeközben pedig elkezdtem kötni egy kardigánt. Tulajdonképpen beteljesítem ezzel azt, amiért annak idején elhatároztam, hogy megtanulok kötni. A Drops Nordic Summer Cardigan nevű mintájának álltam neki Kacskaringó Malomból. Lila lesz egy kis feketével. Ha sikerül, az nagy áttörés lesz, az első kötött ruhadarabom. Utána, úgy érzem, legfeljebb csak az időhiány akadályozhatja meg, hogy telekössem a szekrényemet. Főleg, ha majd beszerzem az A Stitch in Time című csodás könyvet. Talán nem meglepő, de odavagyok ezekért a vintage mintákért!

2018. május 17., csütörtök

Kokárdák

Hihetetlen, hogy több, mint két hónap kellett, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Szóval készítettem két kokárdát. Éjfélkor. Mivel másnap a férjem és a nagyobbik fiam bementek a belvárosba, és előző nap este jöttem rá, hogy nincsenek meg a kokárdáink. Pedig legalább egy biztosan van valahol. Valahol...


Úgyhogy őrült google-zás, nem alvás, eszeveszett horgolás következett. Ez a két kokárda lett az eredménye. A nagy plecsni viccesen néz ki, tudom, de a másik egész pofás lett. Csak azt már nem volt lelki energiám mégegyszer elkészíteni, mert másra se tudtam gondolni, minthogy bele akarok zuhanni az ágyba végre. Mindenesetre kicsit úgy érezhettem magam, mint egy XXI. századi Szendrey Júlia. Bár szerencsére sokkal normálisabb férjem van. (Bocsi, Petőfi. A verseidet azért szeretem :-)) )

A kicsi kokárda 1,5 mm-s tűvel készült Puppets Perlé fonalból. A nagy Drops Paris fonalból és ha jól rémlik, 4 mm-s tűvel. A minta innen van. Amúgy kaptam a férjemtől azóta jópár méret Tulip Etimo Rose tűt (itt írtam róluk), és odavagyok. Meg vissza. Megérte beruházni rájuk. :-)

Amúgy hogy kicsit izgalomba hozzalak titeket, annyit elárulok, hogy sebtiben befejeztem egy hímzésemet, amit még 2015-ben kezdtem, és most épp a keretezőnél pihen, 25-én mehetek érte. A másik pedig, hogy hamarosan kész lesz a Netherfield Evening Bag. Szóval a blog kicsit feltámad majd a hamvaiból az elkövetkezőkben, legalábbis két bejegyzés erejéig biztosan! Már a kisebbik fiam is elért arra a fejlettségi szintre, hogy lehet tőle kézimunkázni, úgyhogy végre megint tudok napi 1,5-2 órát ilyen úri huncutságokkal tölteni.

2018. február 8., csütörtök

Így vásárolok japán kézimunkakönyvet

Aki olvassa a blogomat, az tudja, hogy finoman szólva is odáig vagyok a japán horgolós könyvekért. Amit pedig megtehetek annak ellenére, hogy nem tudok japánul, hiszen a minden minta ilyen remekül olvasható rajzokon alapul. De felmerülhet a kérdés, hogy jutok én hozzá ezekhez? És te hogy juthatsz hozzájuk?

Hát Hong Kongból! :-) Az Etsyn ugyanis van valaki, aki árulja őket (CollcectingLife), és szerintem nem vészes sem az áruk, sem pedig a postaköltség. És hiába van messze, két héten belül ideér.

Na jó, de hogy döntsed el, melyik kiadványt vegyed meg? Sajnos csak úgy tudod, hogy vásárlás előtt illegális utakon beszerzed/belenézel, pl. az issuu.com-ra fel van töltve a legtöbb könyv.


Ígérem, hogy lesz majd kézimunkás bejegyzés is, hiszen dolgozom valamin, mégpedig a Netherfield Evening Bag nevű kis szütyőn a Jane Austen Knits 2012 őszi számából. Itt van róla egy kép babakorából, most már sokkal előrébb járok, majdnem kész az egyik oldal. (Kétszer kell megkötni ugyanazt.)


Amúgy az Üvöltö szeleket nem ajánlom, szerintem borzasztó. Ennyi gyűlölet és szenvedés egy könyvben... azért végigolvastam, mert érdekelt a vége, de soha-soha többé! Ha Yorkshire, akkor inkább Dr. Herriottal járom a tanyákat. :-)

2017. december 31., vasárnap

Sál a múltból

Ezt a sálat már vagy két éve készítettem karácsonyra az apukámnak, mikor még nagyon kezdő voltam. Olyan hibákat követtem el, mint hogy pamutfonalból horgoltam téli sálat, vagy hogy túl rövid fonalvégeket hagytam, amik már kezdenek is látszódni. De nem baj, most végre csináltam az ajándékról fotót, úgyhogy dokumentálom a blogon. :-)


A fonal Chevale Blanc Nomade Mix, a horgolótű 5 mm-s volt. A minta az ingyenes Every Man Scarf, amely igazi fonalfalónak bizonyult. De nem baj, olyan jó látni, hogy az apukám viseli az ajándékomat! Már csak rojtot kell rá raknom, mert az apukám hiányolja őket a végéről.

2017. december 30., szombat

Ikercsipke karácsonyra


Van nekem egy kedvenc japán horgolós könyvem, amelyből már kétszer dolgoztam (ld. itt és itt). Most elérkezett a harmadik alkalom. Anyukámnak készítettem belőle karácsonyra egy terítőt.

Készíteni kellett két rececsipkés négyzetet. Először nem lett jó, mert a tömött négyzetek inkább téglalapalakúak lettek, úgyhogy kis világhálós keresgélés után hosszított egyráhajtásos pálcákat készítettem a simák helyett (angolul extended double crochet a neve, ha erre kerestek rá, találtok videókat és leírásokat). Így már sokkal arányosabb lett.


Ez után kellett volna mindenféle ír csipkés motívumot horgolni, és végül elhelyezni őket a két négyzet között (ld. itt). Viszont egyrészt borzasztóan késésben voltam, pedig azt hittem, időben elkezdtem (kisgyerekes anyaság, hahó :D), másrészt kifogytam a fonalból, amelyről fogalmam se volt, milyen típusú, mert abban a csomagban volt, amit egyszer anyukám vett nekem egy turkálóban. Úgyhogy tizenkét levelet és öt virágot kellett elrendeznem a saját fantáziám szerint. Így sikerült.

Végül mutatok egy nem túl művészi fotót, de legalább látszik rajta az egész, meg hogy milyen nagy lett:


Áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok!

2017. november 1., szerda

A bölcs asszony építi házát {ingyenes minta}

Még évekkel ezelőtt terveztem egy mintát. Most végre ki is hímeztem és bekereteztettem. Azért készítettem, hogy ez a bibliai idézet mindig a szemem előtt legyen és emlékeztethessen rá, milyen fontos és szép feladatom is van nekem. A mintát a Viktória-korabeli keretek ihlették, a színek pedig a kedvenceim közül valóak: sötétlila, sötétzöld és kiegészítésül a lila egy világosabb árnyalata.


111x81 öltés a minta mérete. Keresztszemmel készült, csak a Péld 14,1 feliratot kellett száröltéssel hímezni. Ez utóbbi mintarész miatt azt ajánlom, hogy sűrű szövésű hímzővászonon dolgozzatok és kétlyukanként öltsetek, mert itt van, hogy köztes lyukba kell bökni a tűt.

Én DMC-fonalakkal dolgoztam, de persze bármilyennel elkészíthető, és a szívariációk is végtelenek.
 

A minta személyes célra ingyen felhasználható. Nagyon örülnék neki, ha hozzászólásban jeleznétek, hogyha kihímeztétek a mintámat!

Jó öltögetést!

2017. október 24., kedd

Kőmosott mellény


Annak idején sokat pislogtam a Scheepjes Stone Washed fonalra a külföldi blogokon, aztán hipp-hopp el is kezdte Magyarországon forgalmazni az 1001fonal (lehet, többször kéne pislognom? :-) ), és akkor egy rendelésembe beleraktam két gombolyagot két különböző színből, egyrészt, hogy ne legyen postaköltség, másrészt, hogy kipróbálhassam a fonalat. Ez már évekkel ezelőtt volt, de most jött el az ideje, hogy az egyik gombolyagot fel is használjam, a Crystal Quartz színűt, mert pont megfelelő volt a mérete ahhoz a babamellényhez, amit az egyik japán horgolós könyvből kinéztem (Kawai Mayumi: 1週間で編むベビーニット Beaux tricots du bébé de crochet).


Persze egy gombolyag nem volt elég, kért még a mellény másfelet, meg aztán öt gombot, amit a nagymamám gomboskészletéből sikerült kibányásznom. Képzeljetek el egy nagy tálat, ami tele van mindenféle gombbal. Amikor ovis voltam, egy csomó ideig képes voltam ezek között a gombok között eljátszani. :-)

Szóval a minta 2,5 mm-s tűt írt és 130m/50g-os fonalat. Nagyon tetszik ez a kőmosott textúra, de maga a fonal nekem túl merev érzetű ahhoz, hogy azt mondjam rá, babaholmihoz való. Nem való. De mindegy, azért elégedett vagyok az eredménnyel.


Ráadásul sikerült megoldanom azt az évek óta tartó problémámat is, hogy irtó hamar megfájdul a kezem, ha horgolok. Azt hittem, ez így természetes, de érdekes módon a kötés egyáltalán nem fáj. Úgyhogy elkezdtem gyanakodni, talán az eszközeimmel van baj: ugyanis amíg kötni márkás tűkkel szoktam, addig horgoláshoz a legolcsóbb tűket szereztem be, amiket csak találtam. Szóval kicsit kutattam a neten, és arra jutottam, veszek egy drágább, ergonómikus tűt. A Tulip Etimo Rose-ra esett a választásom. Miért? Két oka van. Egyrészt, mert szép rózsaszín. Másrészt, mert rajta van a japán tűméret, és ez így nagyon kényelmes, hogyha japán mintákból horgolok. (És általában japán mintákból horgolok.)

Úgyhogy a férjem pont volt a belvárosban és vett nekem a Gombolydában egy Tulip-tűt. És megérte beruházni rá! Volt, hogy szinte megszakítás nélkül horgoltam öt-hat órát (éljen a mamahotel!), és még a legkisebb fájdalmat se éreztem. Amíg más tűtől már egy órányi horgolástól is rettenetes inhüvelyfájdalom tört rám. 


Visszatérve a mellényhez, a kisebbik fiam kapta névnapjára és a méret is jó lett! A könyv azt írta, 12-24 hós közötti gyereknek jó, de az én fiaim nagyok, úgyhogy éppen jó még a 14 hónaposra. 86-os méret.